Legendarészletek

Hogyan jövendölte meg egy asszonynak, hogy rossz férje meg fog javulni

Ama napokban, mikor Isten embere Celle di Cortonába ment, egy volusianói nemes asszony, amint erről értesült, sietve eléje indult. Mivel azonban nagyon elpuhult és kényeskedő asszony volt, a hosszú úttól egészen kimerülten érkezett a szenthez. Kimerültségének és kapkodó lélegzetének láttán a szent atya megszánta őt, és ezzel a kérdéssel fordult hozzá:"Mit kívánsz, úrnőm?" Mire ő így felelt: "Atyám, hogy áldj meg engem!" "Férjezett vagy, vagy hajadon?" - kérdezte tovább a szent. "Atyám - felelte amaz -, van férjem, egy nagyon kegyetlen ember, aki állandóan akadályoz engem Jézus Krisztus szolgálatában. És ez az én legnagyobb bánatom, mivel jó elhatározásomat, melyet az Úr öntött belém, férjem akadékoskodása miatt nem tudom valóra váltani. Kérlek tehát, szent atyám, imádkozzál érte, hogy az isteni igazság végre alázza meg szívét"!
A szent atya csodálta a férfias erőt az asszonyban és az érett gondolkodást a fiatal nőben. Szánakozó szívvel így szólott tehát hozzá: "Menj csak nyugodtan, áldott lányom, és tudd meg, hogy férjedben rövid idő múlva nagy vigasztalásodat találod." És még hozzátette: "Mondd meg neki Isten és az én nevemben, hogy most van itt az üdvösség ideje, utána pedig jön az igazságtevés ideje."
Az asszony, miután a szent áldását vette, visszatért, otthon megkereste férjét, és átadta neki az üzenetet. Abban a pillanatban rászállott a Szentlélek, és új embert alakított a régiből. Egészen megváltozva feltűnő szelídséggel így válaszolt neki: "Úrnőm, szolgáljunk az Úrnak, és mentsük meg lelkünket itt a családi otthonban."
"Nekem úgy tűnik - felelte erre az asszony -, hogy mindenekelőtt megtartóztatásra van szükségünk, mint biztos lelki alapra, melyre azután a többi erényeket is építhetjük."
"Nekem szintén az a véleményem, mint neked" - válaszolta a férj.
És ettől kezdve több éven át teljes megtartóztatásban éltek, és a végén mindketten egy napon költöztek teljes megnyugvással jobb hazába; az egyik mint reggeli, a másik mint esti áldozat.
Szerencsés asszony, aki így az örök élet felé hajlította férjét. Rajta csakugyan betelt az Apostol szava: "A hitetlen férjet megszenteli felesége." De az ilyeneket, a közmondás szava szerint, manapság ujjainkon is meg tudnánk számlálni.

Egy másik szegény iránt tanúsított hasonló jó cselekedetéről

Ugyanez az eset ismétlődött meg Celle di Cortonában. Boldogságos Ferenc akkoriban új köpenyt hordott, melyet a testvérek nem kis áldozattal szereztek számára. De odajött hozzá egy szegény ember, aki meghalt felesége és árván maradt családja miatt siránkozott. A szent ezt mondta neki:
"Isten szerelméért én kész vagyok neked adni ezt a köpenyt, de azzal a kikötéssel, hogy csak annak adod vissza, aki drágán megfizet érte."
A testvérek rögtön odafutottak, hogy megakadályozzák az ajándékozást, illetve visszavegyék a köpenyt. A szegény ember azonban, biztatást merítve a szent atya tekintetéből, kézzel és körömmel védte a köpenyt, mint jogos tulajdonát. A testvérek utoljára is kénytelenek voltak visszavásárolni tőle a köpenyt, és ő a vételár felvétele után távozott.