Legendarészletek

Hogyan adott el a szent mindent, és milyen kevésbe vette a kapott pénzt

A Magasságbeli boldogságos szolgája, miután ily módon felövezte magát és erőt merített a Szentlélekből, mivel a kiszabott idő sürgette, habozás nélkül követte lelkének boldogságot árasztó ihletét, és a földi javak semmibevételével a legfőbb javak felé indult. Az elindulással annál kevésbé volt szabad várnia, mivel a halálos fertőzés már annyira eláradt a világon, és sokaknak tagjait már annyira megbénította, hogy az orvos legkisebb késlekedése okvetlenül életükbe került volna.
Ezért rögtön felkerekedett: megjelölte magát a szent kereszt jelével, felkantározta lovát, nyeregbe szállott, és néhány vég eladásra kikészített skarlátposztóval a legrövidebb úton Folignóba ment. Itt a szokásos módon eladta minden portékáját, s mivel ügyes kereskedő volt, még lovát is, melyen addig ült, a kapott ár fejében otthagyta.
Miután így minden tehertől megszabadult, visszatérő útjában egyre azon törte a fejét, milyen vallásos célra fordíthatná a pénzt. És íme, miközben csodálatos módon egészen Isten ügyének adta át magát, csak egy órára is elviselhetetlen tehernek kezdte érezni a pénzt; az egész summát olybá vette, mint a tengerpart fövenyét, és igyekezett minél előbb túladni rajta. Amint így Assisi felé baktatott, az út mentén egy templomocskára bukkant, melyet valamikor San Damiano tiszteletére építettek. De a templom, mivel már nagyon omladozott, minden pillanatban összedőléssel fenyegetett.
Krisztus új katonája, mikor odaérkezett, megindult ekkora szegénység láttán, s félelemmel vegyes tisztelettel lépett be a kis templomba. Később egy szegény pap került eléje, akinek mély tisztelettel kezet csókolt, átadta neki a magánál levő egész összeget, és egyúttal eléje tárta jövőt illető terveit. A pap a váratlan megtérés láttán egészen magán kívül volt a csodálkozástól, és nem akart hinni tulajdon fülének. Mivel azt gondolta, gúnyt űznek belőle, kereken visszautasította a felajánlott pénzt. Hiszen még előtte való napon is látta, milyen - hogy úgy mondjam - különc módon élt Ferenc rokonai és barátai körében, és hogyan igyekezett balgaság tekintetében mindenki mást felülmúlni. De az ifjú makacsul kitartott, váltig igyekezett bizalmat kelteni maga iránt, és esengve kérte a papot, hogy az Úr szerelméért legalább annyit engedjen meg neki, hogy vele maradhasson.
A pap végre megengedte az ottmaradást, a pénzt azonban Ferenc szüleitől való félelmében, nem akarta elfogadni. Erre ő, mint a pénz igazi megvetője, egy ablakba dobta a tekintélyes összeget, és azontúl annyit sem gondolt vele, mint a porral.
Mert bölcsességet akart szerezni, mely jobb az aranynál, és okosságot, mely becsesebb az ezüstnél.