Legendarészletek

Szent Ferenc megjövendöli a greccióiak jó- és balsorsát

Szent Ferenc látta, hogy a testvérek grecciói kolostora tisztességes és szegény, az illető város lakosai pedig, bár szegények és egyszerűek voltak, a környék más lakóinál jobban tetszettek neki. Ezért gyakran pihent és tartózkodott azon a helyen, főként mert volt ott egy szegényes kis cella, ami mindentől távolesett. Abban szokott lakni a szent atya. Szent Ferenc és testvérei példája és prédikációja nyomán, az Úr kegyelméből, sok férfi belépett közülük a rendbe, sok asszony megőrizte szüzességét, úgyhogy otthon maradván szerzetesi ruhát öltött.[] Bár mindegyikük otthon lakott, tisztességes közösségi életet is éltek; sanyargatták testüket böjttel és imádsággal, úgyhogy az embernek úgy tűnt, hogy azok élete nem világi emberek, vagyis rokonaik körében folyik, hanem szent személyek, szerzetesnők között, akik már hosszú időt töltöttek az Úr szolgálatában, jóllehet fiatalok és nagyon egyszerűek voltak. Ezért Szent Ferenc gyakran és nagy örömmel beszélt a testvérek körében e város férfiairól és asszonyairól: "Egy nagy városban sincs annyi bűnbánó megtérő, mint Greccióban, pedig ez kis hely." Mert gyakran, mikor este a grecciói testvérek dicsérték az Urat, amint az idő tájt ezt sok helyen gyakorolták a testvérek, a város lakói, kicsinyek és nagyok, kijöttek házaikból, és a város előtt az úton állva, fennhangon válaszoltak a testvéreknek: "Dicsértessék az Úristen!" Úgyhogy még a kicsinyek is, akik még nem tudtak rendesen beszélni, amikor meglátták a testvéreket, az Urat dicsérték, úgy, ahogy tudták. De abban az időben rendkívül súlyos megpróbáltatás szakadt rájuk, amitől hosszú éveken át szenvedtek: ugyanis nagy farkasok embereket faltak föl, a jégeső pedig minden évben letarolta szántóföldjeiket és szőlőjüket. Ezért egy napon, amikor Szent Ferenc prédikált nekik, ezt mondta: "Tudtotokra adom az Isten tiszteletére és dicsőségére, hogy ha bűneiteket mindnyájan elhagyjátok, és Istenhez tértek teljes szívetekből, azzal az eltökélt szándékkal, hogy ebben ki is tartotok, erősen bízom Urunkban, Jézus Krisztusban, hogy könyörületessége folytán tüstént eltávoztatja tőletek a farkasoknak meg a jégesőnek ezt a csapását, melytől oly hosszú időn át szenvedtetek, s megnövel és gyarapít benneteket, lelki és ideig tartó javakban egyaránt. De azt is tudtotokra adom, hogy ha - ami távol legyen tőletek! - visszatértek hányadéktokhoz,[] ez a csapás és vész visszaszáll rátok, de velük együtt még sok más és nagyobb szorongattatás is." Isteni rendelésből és a szent atya érdeméből az történt, hogy attól az órától és időtől fogva megszűnt ez a megpróbáltatás; sőt, ami nagy csoda, mikor jégeső jött, és a szomszédaik földjét elverte, a greccióiak földjét, melyek emezek mellett voltak, nem érte. Ettől fogva gyarapodásnak indultak, és bővelkedni kezdtek lelki és testi javakban egészen vagy tizenhat-húsz évig; de aztán jólétük folytán elkezdtek gőgösködni, egymás iránt gyűlölködni, karddal halálra sebezték egymást, alattomban elpusztították egymás állatait, éjjel loptak, raboltak, és sok másféle gonosztettet vittek véghez. Amikor az Úr látta, hogy tetteik gonoszak, és nem tartják meg azt, amit szolgája által tudtukra adott, fölgerjedt ellenük haragja, irgalmas kezét levette róluk, és visszatért rájuk a jég és a farkasok ostora, miként ezt a szent atya megmondta, és sok más, a korábbiaknál rosszabb megpróbáltatás érte őket. Az egész várost tűz hamvasztotta ugyanis el, mindenük odaveszett, csak ők maguk menekültek meg.[] A testvérek pedig és mások, akik hallották a szent atya beszédét, miként mondta meg nekik előre jó- és balsorsukat, elámultak életszentségén, látván, hogy szóról szóra minden beteljesedett.