Legendarészletek

Egy látomásáról, amelyet még világi életében látott hivatásáról

Nem sokkal ezután ugyanis álmában egy fényes palota képe jelent meg előtte, melyben mindenféle fegyverek mellett egy gyönyörűséges menyasszony is látható volt. Még ugyancsak álmában történt, hogy nevén szólították, és a látott dolgokat mind neki ígérték oda. Menten elhatározta tehát, hogy a lovagi cím elnyerésére haladéktalanul Apuliába indul, s miután gazdagon felkészült, sietett a lovagi méltóság kezdő fokához szükséges lépéseket megtenni. Testi gondolkodásával ugyanis egészen testi módon értelmezte a látott álmot, holott Isten bölcsességének kincsestárában sokkal mélyebb értelem rejlett.
És íme, egy éjszaka mély szendergésében valaki megint nevén szólította, és útjának célját tudakolta tőle. Ő erre részletesen elmondta útitervét, s bevallotta, hogy Apuliába szándékozik menni hadi babérokat szerezni. Mire a hang tovább kérdezte: "Ki tehet több jót, az úr-é, vagy a szolga?" "Az úr" - felelte ő. "Hát akkor miért keresed az úr helyett a szolgát?" - kérdezte tovább a hang. Ferenc a kérdésre kérdéssel válaszolt: "Mit akarsz, Uram, hogy cselekedjem?" "Térj vissza szülőföldedre - hangzott a válasz -, mert látomásod lelki értelemben fog beteljesedni." Ferenc, aki közben az engedelmesség mintaképévé alakult át, habozás nélkül visszafordult, és saját akaratának megtagadásával Saulból Pállá lett. Saul a földre terült, és a kemény csapások édes szavakba mentek át nála; Ferenc a fizikai fegyvereket szellemiekre változtatta át, és hadi dicsőség helyett mennyei tisztet nyert. Ezért mondta azoknak, akik időszerűtlen vidámságát csodálták, hogy egykoron még hatalmas fejedelem lesz belőle.

A három társ legendájából

Egy éjszaka azonban, mikor minden gondolata terve megvalósítása körül forgott, és valósággal égett a vágytól, hogy minél előbb útnak indulhasson, látomásban meglátogatta őt az Úr. Mivel látta, hogy szinte lángol a dicsőség vágyától, a dicsőség igézetével vonta őt magához és bűvölte el. Mikor ugyanis azon a bizonyos éjszakán álomba szenderült, megjelent neki egy ember, nevén szólította és elvezette őt egy tágas és gyönyörűséges palotába, mely roskadásig tömve volt fegyverekkel. A falakon szebbnél szebb sisakok és más fegyverek, a hadiélet díszének elengedhetetlen kellékei csüngtek. Ferenc szíve repesett az örömtől, és magában egyre csak azon töprengett, vajon mit is jelent mindez; újra meg újra felvetette magában a kérdést, kié ez a sok remekbe készült fegyver és ez a gyönyörűséges kastély? És mindjárt hallotta rá a feleletet, hogy mindez a kastéllyal egyetemben az övé és lovagjaié.
Ferenc másnap örömtől repeső szívvel ébredt fel és kelt ki az ágyból. Mint olyan ember, aki még nem ízlelte meg az Úr lelkének édességét, egészen világias módon gondolkodott és az álmot úgy magyarázta, hogy a világban hatalmas fejedelemségig fogja vinni. Ezért elhatározta, hogy haladéktalanul folytatja útját Apulia felé és ott az említett gróffal lovaggá ütteti magát. Lelkét még a szokottnál is nagyobb öröm töltötte el úgy, hogy sokan csodálkozva kérdezték tőle, honnét ez a szertelen nagy öröm? És ő felelte: "Tudom, hogy nemsokára hatalmas fejedelem lesz belőlem."
Ezt a látomást a nagylelkűségnek és előkelő gondolkodásnak egészen egyedülálló példája előzte meg: Ferenc új és drága ruháit Krisztus szerelméért a látogatást közvetlenül megelőző napon mind egy nemes származású szegény lovagnak ajándékozta. Nem alaptalan tehát a feltevés, hogy nagylelkűségének számottevő része volt a látomásban.
Másnap Ferenc útnak indult és szerencsésen eljutott Spoletóig. Onnét tovább akarta folytatni útját Apulia felé. Menet közben egy kissé gyengélkedni kezdett, de ő mégis egyre csak útja célján jártatta az eszét. Mikor tehát éjszaka álomra hajtotta fejét, félálomban úgy tűnt neki, mintha egy hang azt kérdezte volna tőle, hová készül menni? Erre ő felfedte egész tervét. A hang azonban tovább kérdezte: "Ű, Ferenc, ki tehet több jót veled, az Úr-é vagy a szolga?" "Az Úr" -felelte ő. "Hát akkor miért hagyod el az Urat a szolgáért, a fejedelmet az alattvalóért?" Mire Ferenc kérdezte: "Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?" "Térj vissza szülőföldedre -hangzott a válasz -, ott majd megmondják, mit kell cselekedned. A látomást ugyanis, melyet láttál, egészen másként kell értelmezned."
Ferenc, mikor felébredt, a legteljesebb összeszedettséggel gondolkozni kezdett látomása fölött. Míg azonban első látomásában, a világi sikerek után sóvárogva egészen magán kívül volt a szertelen örömtől, most egészen magába mélyedve csodálkozott a történteken. Annyira belemerült a szemlélődésbe, hogy azon az éjszakán többé egy pillanatra sem tudta lehunyni a szemét.
Mikor reggel megvirradt, első dolga volt visszafordulni Assisibe. Egész valóját öröm és túláradó boldogság töltötte el. Bizakodással ment eléje az Úr akaratának, aki ím, eléje tárta szándékát és üdvözülésére a lehető legjobb tanácsot adta. Bensejében már egészen megváltozott, s nem gondolt többé az apuliai út folytatására. Most már csak arra vágyott, hogy hozzáidomuljon az isteni akarathoz.

Levél Leó testvérhez

Epistola ad fratrem Leonem, LLeó

Leó testvér, Ferenc testvéred üdvöt és békét kíván. Úgy beszélek hozzád, fiam, mint az édesanya; mert mindazt, amit az úton beszéltünk, röviden egy szóba és tanácsba foglalhatom össze, és ha újból hozzám kellene fordulnod tanácsért, akkor is csak ezt tanácsolhatnám: Ha az Úristen tetszésének keresésében s az ő nyomdokának és szegénységének követésében bármilyen út célravezetőbbnek látszik előtted, az Úristen áldásával és az én engedelmemmel válaszd azt. És ha lelked békéjéért, vagy más vigasztalásért szükségét éreznéd, hogy megint hozzám jöjj, csak jöjj, Leóm.